Több mint hatvan év telt el azóta, hogy Lükő Sándor megtanulta, letette a vadászesküt, és ma is pontosan tudja, be is tartja minden parancsát. Mindössze 17 éves volt, amikor egy szarvasbika elejtése után valahol a Bükkben nagybátyja egy mogyorófavesszővel szarvas vadásszá avatta.
Azóta több ezer vadászaton vett részt a 78. évében járó Lükő Sándor. Legkedvesebb élményeit 1948 óta naplójában is rögzíti, és persze, ha teheti, fényképeket is készít a nevezetes helyekről, az erdő állatairól, az elejtett vadról. Újabb és újabb albumokat töltenek meg a képek, és gyarapodnak a történetek is, hiszen nap mint nap az erdőt járja. Leggyakrabban a Bükkben cserkel, de az ország távolabbi erdeiben, ismert vadászterületein is követte már a vadak nyomát, és a rokoni, barátai kapcsolatoknak köszönhetően gyakran járt a Felvidéken és Erdélyben. A naplóbejegyzések alapján készült el, és jelent meg 2004-ben a Trófeás történetek című válogatás. A most szintén a Well-PRess Kiadó gondozásában, november végére a könyvesboltokba kerülő Kalandos vadászatok című gyűjtemény, ismét közel félszáz megélt vadásztörténetet tartalmaz. Aki elolvassa ezeket a történeteket, megértheti a vadászat, a vadgazdálkodás lényegét, írott és íratlan szabályait, hagyományait. Egyáltalán nem oktat, nem magyaráz a szerző, hanem csak mesél az erdő csendjéről, az éjszakai lesekről, a fázós hajnalokról, a dámbarcogásról, a túzokkakasok sátorozásáról, a fácánkedvelő rókákról, a "beszélgető" nyulakról. Nem hivatkozik sehol sem elvekre, etika szabályokra, mégis kiderül a könyvből, esküjét megtartotta, és ennek szellemében - a Kalandos vadászatok című kötet segítségével is - átadja tapasztalatait az utódoknak.
