Közismert, hogy a gazdaságban és a társadalomban az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változások milyen hatással voltak, vannak és lehetnek a szervezett, iskolarendszerű oktatás elvére és tartalmára, szervezeti formáira, eszközeire és módszereire egyaránt. Elég tekintetbe venni az általános és szakmai képzés törvényben rögzített összhangját, a képzési rendszerben helyet kapó pályaorientáció folyamatát, az időben kitolt pályaválasztási időpontokat, illetve annak a lehetőségét, hogy többféle iskolaválasztás, különböző időpontokban; különféle iskolafokon lehetséges, és a döntés korrigálható, a rendszer átlátható és átjárható. Az is nyilvánvaló, hogy ezeknek az összefoglaló névvel társadalminak nevezhető változásoknak legfőbb mozgatója a tulajdonhoz fűződő viszonyban, az értékek világában, különösen a tulajdoni viszonyok helyreállításában mint értékrendszerünket alapvetően meghatározó értékfelfogásban bekövetkező változás volt, amely a gazdasági szerkezetben és általában a társadalom egyént és közösséget érintő szférájában egyaránt érzékelhető. A társadalmi elv és az egyén fontosságának a különbsége eklatánsan jelenik meg a különböző korokra jellemző nevelési felfogásokban. Ma számos gondolat; eszmerendszer, pedagógiai mozgalom reneszánszát éljük, mert az igazi váltásnak még mindig nem jött el az ideje: a pedagógia képviselői képtelenek szétválasztani az ideológiát a filozófia világképétől, az egyéniség értékét a személyiség értéksemleges kategóriájától, a közvetlen közösségi kapcsolatrendszert (párkapcsolat, család) a szociális közeg egyént beolvasztó tendenciáitól. A kötet az ember-munka-tulajdon értékkoherenciáját járja körül az iskolai pályafutás feltételeinek és következményeinek a feltérképezésével két irányban: a pedagógiai elvek és azok indoklásában, illetve a helyzetelemzés reflexióiban. Az írás tankönyv, de nem a szokványos rendszeres tanulmányok összegzése, hanem a párbeszédre alapozott dialógus racionális ösztönzését magáénak érző szerző szövege. Ezért a kötet látszatra talán össze nem függő kérdésekre is kitekint; merésznek tűnő, gyakorta diszciplináris határokat áthágó asszociációkat kínál. Ez a szerkesztés remélhetőleg gondolkodásra; utána nézésre késztet; vitára szólít (provokál a szó eredeti jelentésében)." A kötet a kiadó pedagógiai tárgyú, egyetemünk tanárai által jegyzett könyveinek sorába illeszkedik.
